Óda egy-két mandulához

Az első, a nagy büszkeség,

Mikor játszhatnál, mint a többiek, de te inkább a padra dőlve szenderegsz,

Judit néni jaffaszörpje, a tetején úszkáló fehér, keserű piruladarabokkal, 

Amik csikizik a nyakad belsejét,

És a többieknek se jaffaszörp, se tüszős mandula nem jár.

© Soós Bori

Marcival rajzoltunk

Aznap lógott az eső lába, Marciba meg mintha a kisördög bújt volna, mindenre csak nemet mondott, és semmihez sem volt kedve. A reggeli habos kakaó is félig ottmaradt, és hiába próbáltam ráerőltetni a mackónadrágot, csak kicsúszott mindig a kezeim közül, úgyhogy tíz órakor még mindig pizsamában rohangált fel s alá a lakásban. Semmi kilátás nem volt rá, hogy aznap értelmesen töltsük az időt, úgyhogy feladtam a mackónadrágos hadműveletet, magam elé vettem egy pár rajzlapot, meg színest és elkezdtem rajzolgatni. Marci még egy darabig trappolt, csapkodta az ajtókat és néha sikongatott mellé, de én csak rajzoltam tovább rendületlenül. Jó darabig ment ez még így, és már egészen megszoktam az ütemes zajongást, mikor egyszer csak túl hosszúra nyúlt a csend és azt vettem észre, hogy a vállam mellett egy kis fej kandikál ki. Marci a rajzomat vizslatta.

© Kapitány Eszter