Szijj-féle Abszurdisztán, a felolvasók Mekkája

Aki rendszeresen gyakorolja a meseolvasók felelősségteljes posztját, az tudja, hogy van miért hálálkodni, ha az írónak nem csak a szűken vett célközönségre, hanem a felnőtt előadóra is gondja van. Nincs is annál felemelőbb, mint mikor a szöveg kínálja magát a felolvasásra.

Angol acél

- Na?
- Még mindig semmi.
- Rendesen eltűntette, a hétszentségit neki. És pont azt kellett elvinnie.
- Hát minek adtad oda?
- Minek, minek? Mer kérte. Csengetett, a következő pillanatban meg már bent volt. Kihúztam a fiókot, hogy keressek neki egyet. Ott volt a rakás tetején, kiemelte, hogy az neki jó lesz, aztán már ott se volt.

Mamuska

Mamuska első pillantásra megfogott, és nem ereszt. Gondolatban rögtön odafészkelte már magát Mamó, és A hálás virág nagymamája mellé. Pörgetem előről hátra, hátulról előre, a szövegbe még nem tudom beleásni magam, de hazáig csak tudok várni. Mamuskát lerakom, hisz most más dolgunk van, de egy pillanat múlva a kezemben van megint, pereg a grafitszín varázslat. Végül az ölemben köt ki, szorongatom, simogatom, Mamuska nem ereszt. Mamuskát nem eresztem. Aztán csak nem tudok várni hazáig, a négyes villamoson meg elered a könnyem. Nem is annyira Mamuska halálát siratom, inkább azt könnyezem meg, hogy a búcsú ilyen szép is lehet.