Napának nagy-nagy tömött
bajsza volt. Olyan, mint egy harcsának. Nem is! Inkább olyan, mint
egy rozmárnak. Igen. Napának nagy-nagy tömött, sárga,
rozmárbajsza volt. Sárga volt egészen. Meg a haja. Az is sárga
volt. De csak elöl, a homloka fölött. A többi részen fehér.
Igen. Sárga, meg fehér. És egy kicsit szürke is, amit a mama
szerint úgy kell mondani, hogy ősz, de én inkább mégis szürkét
mondok, mert hát tényleg úgy nézett ki. Várj! Talán inkább
mégsem volt bajsza. Csak egyszer, mókából. Elkapta az egyik
copfom, odabiggyesztette az orra alá – Napának nagy-nagy sasorra
volt – és azt mondta: “Add nekem a copfod, pont jó lesz nekem
bajusznak!”. Igen. Így volt. Becsületszavamra, hogy így!
