A történetben szereplő helyszínek és alakok a képzelet szüleményei. Bármiféle egyezés a valósággal csupán a véletlen műve.
2012. szeptember 6. 19:20
Somorjai Erika, a Veszett Mókus rangidős felszolgálója, a télikertben tölti tízpercét, mikoron rádöbben, hogy a Nap nem úgy tűz a szemébe, ahogy illene. Ilyenkor ugyanis már nem illene neki sehogy sem. Pontban este 19:15 perckor szokta elhúzni az utolsó sugarakat a Virányos 25 alatti háztömbtől balra, és fel sem bukkan egészen másnap reggelig. Most mégis ott kukucskál a Virányosi kéménye mellett jobbról. Pedig sosem látszik jobb felől, ejnye.
Somorjai Erika még utoljára egy jó nagyot szippant a Munkás kihúnyó csonkjából, majd törődött lábfejét a kitaposott klumpába visszaerőltetve, ugyanazon lökettel elválasztja hátsóját a pilleszéktől is. Sikítós piros – mondaná a szlovák Marika a szomszédból. Náluk sikít, pedig látszik, hangot nem ad. Érdekes. Bár igaz ami igaz, látszódni nagyon is látszódik. Mint minden más is a Veszett Mókusban. '85 óta ilyen sikítós piros minden. Somorjai Erika rühelli ezt az árnyalatot. Ennél már csak egy valamit rühell jobban a Veszett Mókusban: a törzsvendégeket.
Megjöttek a fánkosok is – hág még rá a klumpa sarkával a Munkás csonkjára csak úgy, a miheztartás végett. Közben megpróbálja kitalálni, vajon ma mivel eszik Kancsalék a fánkot. Pincepörkölttel vagy Gladiátorral? Ugyan a pincésben is van burgonya, de az őket nem zavarja. A fánk minden este meg kell legyen.
Már a tálaló felé tart, mikor eszébe jut megint a Nap. Kíváncsiságból kikukkant még egyszer. Hát nem ott van még mindig? Mintha odaragasztották volna. Ejnye. Nem lesz ennek jó vége! Csóválja a fejét Somorjai Erika, és közben azon gondolkodik, mit jelenthet mindez. Azt tudja, hogy már úton van, csak azt nem érti még, a Föld mozdult el miatta, vagy a Nappal történt valami. Révedezéséből a gangon őgyelgő Feri bácsi veri fel:
- Jön a kaszás! Hé! Hallod? Jön a kaszás!
2012. december 21. 10:00
Pontban tíz órakor szokott elindulni hazulról. Fél óra elég rá, hogy a Veszettbe érjen. Egész úton az eget figyeli. Már hetek óta látszik szabad szemmel is, de mintha mások észre sem vennék. Egyik járókelőnek sem jut eszébe felnézni az égre, pedig csuda különösek a fények, a Naptól balra lévő idegen égitestről már nem is beszélve.
Megfogadta, hogy nem szól, nehogy az történjen vele is, mint a Feri bácsival a gangról. Nem is mondta senkinek, csak a szlovák Marikának mutatta, mikor összetalálkoztak a ház előtt, mert már nem bírta megállni. De annak el sem jutott az agyáig. Épp akkor vette észre, hogy felszaladt egy szem a harisnyáján. Még akkor is ezzel volt elfoglalva mikor ő mérgében rávágta a kaput. Aki ilyen hülye, az megérdemli hogy a fejére essen a Nibiru.
Somorjai Erika egy darabig megbabonázva nézi a Szilágyi forgalmát. Ezek a szerencsétlenek nem sejtenek semmit sem. Enyhén megborzong, úgy érzi mindjárt öklendeznie kell, de valahogy mégis sikerül visszafolytania. Talán ma lesz a napja. Már egészen fényes. Szép narancsosan dereng. Vajon hangot is fog adni?
10:29
A Virányoson kaptat felfelé, de hiába is igyekszik, a sok bámészkodás miatt most már biztosan el fog késni. Azért csak nem bírja megállni, hogy amúgy mentében hátra-hátra ne nézzen időnként. Mintha egyre közelebb lenne.
10:30
Somorjai Erika hirtelen éles, sivító hangra lesz figyelmes. Hátrakapja a fejét, majd a látványtól megrészegülten azon morfondírozik, csukja-e a szemét, vagy sem. Végül úgy dönt, inkább szembenéz vele.
10:31
A Nibiru a levegőt hasítva tart a Föld felé,
10:32
majd pattogva földet ér. Pont Somorjai Erika lábától négy-öt méterre. Somorjai Erika elképedve nézi a kis golyóbist. Ott gurigázik a Virányos lejtőin fel-alá, többször vészesen megközelítve a lábát. Hajszálra mint a Tamáska földgömbje, amit a nyolcadik születésnapjára kapott tőle. Még a szélességi fokok is be vannak rajta jelölve, csak ezen épp nincs semmiféle térítő, és a színe inkább rózsaszínbe hajló bézs.
Egy óvatlan pillanatban majdnem lehajol, hogy megérintse, de még időben eszébe jut, hogy semmit sem szabad megfogni, ami odaföntről esett le. Azt mondják, az űrből jövő dolgok a légköri súrlódás miatt veszettül fel tudnak forrósodni. Még csak az kéne hogy megsüsse a kezét. Akkor aztán lőttek a munkájának a Veszett Mókusban. Apropó, a Veszett. Somorjai Erika az órájára pillantva konstatálja hogy már rendesen elkésett.
Somorjai Erika, a Veszett Mókus rangidős felszolgálója, a télikertben tölti tízpercét, mikoron rádöbben, hogy a Nap nem úgy tűz a szemébe, ahogy illene. Ilyenkor ugyanis már nem illene neki sehogy sem. Pontban este 19:15 perckor szokta elhúzni az utolsó sugarakat a Virányos 25 alatti háztömbtől balra, és fel sem bukkan egészen másnap reggelig. Most mégis ott kukucskál a Virányosi kéménye mellett jobbról. Pedig sosem látszik jobb felől, ejnye.
Somorjai Erika még utoljára egy jó nagyot szippant a Munkás kihúnyó csonkjából, majd törődött lábfejét a kitaposott klumpába visszaerőltetve, ugyanazon lökettel elválasztja hátsóját a pilleszéktől is. Sikítós piros – mondaná a szlovák Marika a szomszédból. Náluk sikít, pedig látszik, hangot nem ad. Érdekes. Bár igaz ami igaz, látszódni nagyon is látszódik. Mint minden más is a Veszett Mókusban. '85 óta ilyen sikítós piros minden. Somorjai Erika rühelli ezt az árnyalatot. Ennél már csak egy valamit rühell jobban a Veszett Mókusban: a törzsvendégeket.
Megjöttek a fánkosok is – hág még rá a klumpa sarkával a Munkás csonkjára csak úgy, a miheztartás végett. Közben megpróbálja kitalálni, vajon ma mivel eszik Kancsalék a fánkot. Pincepörkölttel vagy Gladiátorral? Ugyan a pincésben is van burgonya, de az őket nem zavarja. A fánk minden este meg kell legyen.
Már a tálaló felé tart, mikor eszébe jut megint a Nap. Kíváncsiságból kikukkant még egyszer. Hát nem ott van még mindig? Mintha odaragasztották volna. Ejnye. Nem lesz ennek jó vége! Csóválja a fejét Somorjai Erika, és közben azon gondolkodik, mit jelenthet mindez. Azt tudja, hogy már úton van, csak azt nem érti még, a Föld mozdult el miatta, vagy a Nappal történt valami. Révedezéséből a gangon őgyelgő Feri bácsi veri fel:
- Jön a kaszás! Hé! Hallod? Jön a kaszás!
2012. december 21. 10:00
Pontban tíz órakor szokott elindulni hazulról. Fél óra elég rá, hogy a Veszettbe érjen. Egész úton az eget figyeli. Már hetek óta látszik szabad szemmel is, de mintha mások észre sem vennék. Egyik járókelőnek sem jut eszébe felnézni az égre, pedig csuda különösek a fények, a Naptól balra lévő idegen égitestről már nem is beszélve.
Megfogadta, hogy nem szól, nehogy az történjen vele is, mint a Feri bácsival a gangról. Nem is mondta senkinek, csak a szlovák Marikának mutatta, mikor összetalálkoztak a ház előtt, mert már nem bírta megállni. De annak el sem jutott az agyáig. Épp akkor vette észre, hogy felszaladt egy szem a harisnyáján. Még akkor is ezzel volt elfoglalva mikor ő mérgében rávágta a kaput. Aki ilyen hülye, az megérdemli hogy a fejére essen a Nibiru.
Somorjai Erika egy darabig megbabonázva nézi a Szilágyi forgalmát. Ezek a szerencsétlenek nem sejtenek semmit sem. Enyhén megborzong, úgy érzi mindjárt öklendeznie kell, de valahogy mégis sikerül visszafolytania. Talán ma lesz a napja. Már egészen fényes. Szép narancsosan dereng. Vajon hangot is fog adni?
10:29
A Virányoson kaptat felfelé, de hiába is igyekszik, a sok bámészkodás miatt most már biztosan el fog késni. Azért csak nem bírja megállni, hogy amúgy mentében hátra-hátra ne nézzen időnként. Mintha egyre közelebb lenne.
10:30
Somorjai Erika hirtelen éles, sivító hangra lesz figyelmes. Hátrakapja a fejét, majd a látványtól megrészegülten azon morfondírozik, csukja-e a szemét, vagy sem. Végül úgy dönt, inkább szembenéz vele.
10:31
A Nibiru a levegőt hasítva tart a Föld felé,
10:32
majd pattogva földet ér. Pont Somorjai Erika lábától négy-öt méterre. Somorjai Erika elképedve nézi a kis golyóbist. Ott gurigázik a Virányos lejtőin fel-alá, többször vészesen megközelítve a lábát. Hajszálra mint a Tamáska földgömbje, amit a nyolcadik születésnapjára kapott tőle. Még a szélességi fokok is be vannak rajta jelölve, csak ezen épp nincs semmiféle térítő, és a színe inkább rózsaszínbe hajló bézs.
Egy óvatlan pillanatban majdnem lehajol, hogy megérintse, de még időben eszébe jut, hogy semmit sem szabad megfogni, ami odaföntről esett le. Azt mondják, az űrből jövő dolgok a légköri súrlódás miatt veszettül fel tudnak forrósodni. Még csak az kéne hogy megsüsse a kezét. Akkor aztán lőttek a munkájának a Veszett Mókusban. Apropó, a Veszett. Somorjai Erika az órájára pillantva konstatálja hogy már rendesen elkésett.
No comments:
Post a Comment