A tizedik

A történetben szereplő helyszínek és alakok a képzelet szüleményei. Bármiféle egyezés a valósággal csupán a véletlen műve. 

2012. szeptember 6. 19:20 


Somorjai Erika, a Veszett Mókus rangidős felszolgálója, a télikertben tölti tízpercét, mikoron rádöbben, hogy a Nap nem úgy tűz a szemébe, ahogy illene. Ilyenkor ugyanis már nem illene neki sehogy sem. Pontban este 19:15 perckor szokta elhúzni az utolsó sugarakat a Virányos 25 alatti háztömbtől balra, és fel sem bukkan egészen másnap reggelig. Most mégis ott kukucskál a Virányosi kéménye mellett jobbról. Pedig sosem látszik jobb felől, ejnye.

Pillangók a hasban - Stian Hole: Garmann nyara

2007 Bologna Ragazzi díjasa, egy különleges atmoszférájú, introspektív képeskönyv az újhullámos gyermekirodalom egyik fellegvárából, Norvégiából. Garmann első osztályba készül, utolsó nyári napját szüleivel és három nénikéjével tölti. Lassú sodrású, akciómentes, mélyen felkavaró és érzékenyítő képeskönyv Stian Hole-tól. 

Nem ülhet fel mindenki a szilvafára

Van abban valami fájdalmasan komikus, ahogyan Janne Teller csapatnyi tizenévese az anyag szintjén keresi az élet értelmét. Pierre Anthon, az osztálytárs, pont ezt a végletekig materializálódott világot, és értékrendjét bírálja. Ki is vonul a társadalomból, hogy egy szilvafán üldögélve elmélkedjen. Ő a lázadó kamasz ideáltípusa, aki a gyermekkor biztonságot nyújtó, tejszagú ölmelegéből egyszercsak a felnőttkor küszöbén találja magát. Rádöbben, hogy az egész eddigi élete csak ámítás volt. Ami körülötte folyik, annak nagy része színjáték: “...és csak arra megy ki az egész, hogy úgy csináljunk, mintha, és ebben a minthában legyünk a legjobbak.”