A tizedik

A történetben szereplő helyszínek és alakok a képzelet szüleményei. Bármiféle egyezés a valósággal csupán a véletlen műve. 

2012. szeptember 6. 19:20 


Somorjai Erika, a Veszett Mókus rangidős felszolgálója, a télikertben tölti tízpercét, mikoron rádöbben, hogy a Nap nem úgy tűz a szemébe, ahogy illene. Ilyenkor ugyanis már nem illene neki sehogy sem. Pontban este 19:15 perckor szokta elhúzni az utolsó sugarakat a Virányos 25 alatti háztömbtől balra, és fel sem bukkan egészen másnap reggelig. Most mégis ott kukucskál a Virányosi kéménye mellett jobbról. Pedig sosem látszik jobb felől, ejnye.

Angol acél

- Na?

- Még mindig semmi.

- Rendesen eltűntette, a hétszentségit neki. És pont azt kellett elvinnie.

- Hát minek adtad oda?

- Minek, minek? Mer kérte. Csengetett, a következő pillanatban meg már bent volt. Kihúztam a fiókot, hogy keressek neki egyet. Ott volt a rakás tetején, kiemelte, hogy az neki jó lesz, aztán már ott se volt.

Sóska

Nem volt benne egészen biztos, mit csinál. Csinál-e egyáltalán valamit. Harmincszor cserélje a vizet. Forgassa át alaposan, hagyja ázni, majd öntse le. Így mondták. Akkor minden rendben lesz. Másfél órája öntögeti a vizet. Néha leül a konyhaszékre, de nem bír megmaradni egy ültő helyében, úgyhogy inkább mégiscsak feláll, támasztja a kunyhapultot, leönti, cserél. Közben nézi ahogy a víz még egy darabig kavarog, vele a levelek, majd lassan abbamarad a mozgás. Ilyenkor jönnek föl a felszínre.