2007 Bologna Ragazzi díjasa, egy különleges atmoszférájú, introspektív képeskönyv az újhullámos gyermekirodalom egyik fellegvárából, Norvégiából. Garmann első osztályba készül, utolsó nyári napját szüleivel és három nénikéjével tölti. Lassú sodrású, akciómentes, mélyen felkavaró és érzékenyítő képeskönyv Stian Hole-tól.
Showing posts with label gyerekkönyv. Show all posts
Showing posts with label gyerekkönyv. Show all posts
Napa
Napának nagy-nagy tömött
bajsza volt. Olyan, mint egy harcsának. Nem is! Inkább olyan, mint
egy rozmárnak. Igen. Napának nagy-nagy tömött, sárga,
rozmárbajsza volt. Sárga volt egészen. Meg a haja. Az is sárga
volt. De csak elöl, a homloka fölött. A többi részen fehér.
Igen. Sárga, meg fehér. És egy kicsit szürke is, amit a mama
szerint úgy kell mondani, hogy ősz, de én inkább mégis szürkét
mondok, mert hát tényleg úgy nézett ki. Várj! Talán inkább
mégsem volt bajsza. Csak egyszer, mókából. Elkapta az egyik
copfom, odabiggyesztette az orra alá – Napának nagy-nagy sasorra
volt – és azt mondta: “Add nekem a copfod, pont jó lesz nekem
bajusznak!”. Igen. Így volt. Becsületszavamra, hogy így!
Labels:
antológia,
gyerek,
gyerekkönyv,
mese
Retrót a kézbe!
Egy habkönnyű nyári krimi kicsiknek, és nagyoknak, kezdő és gyakorlott olvasóknak, krimibolondoknak, megrögzött nosztalgiázóknak, retróőrülteknek és dizájnfanatikusoknak, az eklektika jegyében. Kövecses Panni és a Lajka Books első könyve.
Labels:
gyerekkönyv,
recenzió,
retro
Szijj-féle Abszurdisztán, a felolvasók Mekkája
Aki rendszeresen gyakorolja a meseolvasók felelősségteljes posztját, az tudja, hogy van miért hálálkodni, ha az írónak nem csak a szűken vett célközönségre, hanem a felnőtt előadóra is gondja van. Nincs is annál felemelőbb, mint mikor a szöveg kínálja magát a felolvasásra.
Labels:
gyerekkönyv,
recenzió
Mamuska
Mamuska első pillantásra megfogott, és nem ereszt. Gondolatban rögtön odafészkelte már magát Mamó, és A hálás virág nagymamája mellé. Pörgetem előről hátra, hátulról előre, a szövegbe még nem tudom beleásni magam, de hazáig csak tudok várni. Mamuskát lerakom, hisz most más dolgunk van, de egy pillanat múlva a kezemben van megint, pereg a grafitszín varázslat. Végül az ölemben köt ki, szorongatom, simogatom, Mamuska nem ereszt. Mamuskát nem eresztem. Aztán csak nem tudok várni hazáig, a négyes villamoson meg elered a könnyem. Nem is annyira Mamuska halálát siratom, inkább azt könnyezem meg, hogy a búcsú ilyen szép is lehet.
Labels:
gyerekkönyv,
recenzió
Subscribe to:
Posts (Atom)