A felnőttek nem alszanak

Egyik este Marci szülei moziba mentek. Amíg haza nem értek, én vigyáztam Marcira, és a testvérére Pannira. Késő este volt. Panni már rég aludt, de Marci még három esti mese és két pohár mézes tej után is ébren forgolódott az ágyában. Minduntalan kijött hozzám a nappaliba.

- Hát te még mindig nem alszol? - tettem le a kezemben lévő könyvet.
- Nem vagyok álmos. Inkább mesélj még!

- Nem lehet. Késő van. Ilyenkor már nem mesélni kell, hanem aludni.

- Milyen mesét olvasol?

- Ez nem mese, felnőtteknek való könyv. Látod? Még képek sincsenek benne – pörgettem végig a lapokat, majd visszakísértem Marcit az ágyba.

De nem telt bele sok idő, nemsokára megint hallottam a meztelen talpak csattogását, az ajtórésben pedig feltűnt Marci borzas feje.

- Megvárhatom mamáékat?

- Nem lehet, nagyon későn érnek haza. Majd holnap reggel találkoztok – bújtam a könyvet, hátha akkor Marci elunja a dolgot és önként visszamegy az ágyába.

Ehelyett odacsattogott hozzám, és felkuporodott mellém a kanapéra.

- De a mama és a papa sem alszik, és te sem alszol. Akkor nekem miért kell? - pislantott rám laposakat Marci.

- Mi felnőttek vagyunk.

- Tudom, a felnőtteknek mindent lehet – legyintett Marci.

- Ez igaz – hagytam helyben -, de nehogy azt hidd, hogy a felnőttek ezt olyan nagyon élvezik.

- Mindig ilyeneket mondtok a gyerekeknek – nézett rám sértődötten.

- Igen, csak épp elfelejtjük végigmondani a történetet – csuktam be a könyvemet, és tettem félre, hogy betakarjam Marcit a pokróccal.

- Milyen történetet?

- Hát azt, amelyik úgy kezdődik, hogy a felnőttek nem alszanak.

- Ez igaz történet?

- Nem tudom, igaznak tűnik szerinted?

Marci álmosan bólogatott, én pedig mit volt mit tenni, belekezdtem.

- Szóval, az igaz, hogy sem a papa, sem a mama nem alszik este. Sőt, még a házban lakó egyetemisták, és Bogárnéni, meg Bogárbácsi sem. Sem az elsőn lakó néni...

- Az, akinek olyan furcsa ruhái vannak? - akasztott meg a mesélésben Marci.

- Igen, ő az.

- Őt hogy hívják?

- Nem tudom, ha kíváncsi vagy rá, majd hazafelé menet megnézem a postaládán, és holnap elmondom, amikor az oviba megyünk.

- Jó, meséld tovább!

- Tehát, nem alszik az elsőn lakó furcsa ruhás néni sem, sem pedig a szomszédja, a szerelőbácsi.

- A Feri bácsi – igazított ki Marci.

- Igen, a Feri bácsi. Csakhogy, egyáltalán nem jókedvükből teszik, vagy azért, mert olyan nagyon szeretnek este fent maradni. Sőt mi több, sokkal inkább szeretnének aludni. De sajnos nincs más választásuk.

- Miért nincs?

- Hát lássuk csak! Mama és papa kénytelenek moziba menni, ha nem akarnak megint ébren forgolódni az ágyukban. Annál rosszabb pedig nincs is, úgyhogy szerintem jól döntöttek.

- Azért forgolódnak az ágyukban mert nem álmosak, mint ahogy én sem vagyok az – nézett rám bedagadt szemekkel Marci.

- Óóó dehogy, nagyon is álmosak, nekem elhiheted. Csakhogy a házban lakó egyetemisták már megint buliznak. Ez mamát és papát még egyáltalán nem zavarná, hiszen ők is szeretnek bulizni. Az egyetemisták viszont olyan zenét hallgatnak, amit papa és mama ki nem állhat. Egész este csak azon mérgelődnek, hogy milyen pocsék a zene, ő nekik bezzeg mennyivel jobb ízlésük van.

- Hát akkor menjen le a papa, és adjon a zenéiből az egyetemistáknak – javasolta Marci.

- Azt hiszed nem próbálta már? De ezek az egyetemisták már csak ilyenek, a pocsék zenét szeretik. Azért rájuk sem kell haragudni, amiért buliznak, mert ők is muszájból teszik.

- Miért muszáj nekik bulizni?

- Majd mindjárt elmondom azt is.

- Ott tartottam, hogy mama és papa moziba mennek, hogy ne kelljen idehaza hallgatniuk a pocsék zenét. Két filmet is megnéznek egymás után, hogy jól kifáradjanak, hátha akkor könnyebben el tudnak majd aludni. Sőt, a mozi után még meg is vacsoráznak egy étteremben, mert teli hassal az alvás is könnyebben megy. Csakhogy, amikor jönnek haza, papa már annyira álmos, hogy a sötét folyosón belegyalogol Bogárnéni kaktuszaiba.

- Ahogy itthon is mindig feldönti az építőkockákat? - vigyorgott rám Marci.

- Pontosan úgy. Ezzel jó nagy zajt csap a papa. Aztán alaposan össze is szurkálja magát a kaktusztüskékkel, amíg visszarak minden cserepet a helyére. A csörömpölésre, és papa jajgatására pedig Bogárnéni és Bogárbácsi is felébred. Egy darabig még megpróbálnak visszaaludni, de az öregeknek az ilyesmi nehezebben megy. Mert amint felébrednek, rögtön elkezdenek gondolkodni is. Olyasmiken például, hogy mit főzzenek másnap a férjüknek. Bogárnéni történetesen pont ezen gondolkodik. És mivel Bogárnéni remek szakács, rendszerint új recepteket is kitalál. És amint kitalálja, rögtön kíváncsi is lesz rá, hogy milyen ízük lehet ezeknek az ételeknek. Ígyhát éjnek idején, úgy ahogy van, hálóingben és papucsban nekiáll főzni.

- És mit főz? - kérdezte Marci.

- Csupa furcsaságot. Ugyanis annyira fáradt, hogy nem veszi észre: a hagymát tette az almatortára, a fahéjas almát meg a főzelékbe keverte.

- Fúúúj! - nevetgélt Marci. - De ugye nem eszi meg?

- Dehogynem! Másnap mindent jóízűen megesznek Bogárbácsival. Mert olyan fáradtak, hogy észre sem veszik, milyen furcsa íze van mindennek.

- De Bogárbácsi miért nem aludt az este?

- Hát, mikor Bogárnéni kiment a konyhába főzni, akkor már majdnem sikerült Bogárbácsinak visszaaludnia. Csakhogy, főzés közben Bogárnéninek eszébe jut, hogy amíg ő itt serénykedik, addig a férje bezzeg lustálkodik az ágyban. Ettől Bogárnéni egy kicsit mindig mérges lesz, és egy kicsit mindig hangosabban vagdalja a répát, hogy a kés csak úgy csattan a deszkán, és egy kicsit mindig hangosabban klopfolja a húst, hogy képtelenség mellette aludni. Úgyhogy végül Bogárbácsi is felkel.

- És Bogárbácsi mit csinál? - kérdezte egy ásítást elnyomva Marci.

- Bogárbácsi egy darabig csak üldögél a konyhában a hokedlin és vakarja az állát. Addig-addig vakarja, míg ki nem vakarja a bőre alól a sok borostát. Akkor aztán fogja magát, elcsoszog a fürdőszobába borotvahabot verni, majd felkeni az egészet egy pemzlivel az állára és szépen megborotválkozik. Csakhogy olyan álmos a Bogárbácsi, hogy már borotválkozni sem tud rendesen.

- Azért rövidebb mindig az egyik bajsza mint másik?

- Igen, pontosan azért olyan csálé mindig. De te már nagyon álmos vagy. Inkább hagyjuk itt abba, majd holnap befejezem.

- Ne, ne hagyd abba! Mondd végig! Egy kicsit sem vagyok álmos - kérlelt Marci. - Meséld tovább, hogy miért nem alszik a furcsa ruhás néni.

- Az elsőn lakó furcsa ruhás néni azért nem tud aludni, mert hallja a feje fölött Bogárnéni csoszogó papucsát, a deszkán koppanó kést, és a klopfoló puffanó hangját. Erről pedig eszébe jut, hogy mennyi mindent kéne még neki is elvégeznie odahaza, amire sosem jut ideje, mert mindig reggeltől estig dolgozik. De ez nem is olyan nagy baj. Ettől még nyugodtan tudna aludni. Már majdnem visszaalszik Bogárnéni bárdjának ütemes csattogására, mikor egyszerre csak eszébe jut, hogy tele a szennyeskosár ruhával, és nincs mit holnap felvennie a munkába. Ezért tüstént kiugrik az ágyból, és bedobálja a ruhákat a mosógépbe. Az ám, de annyira fáradt, hogy össze-vissza kutyulja a különböző színűeket. A pirosak összefogják a fehéreket, és rózsaszínű lesz belőlük. A kékek összekeverednek a sárgákkal, és zöld foltokat ejtenek a rózsaszínű darabokon. A pirosak és a kékek lilára színezik egymást, és ha épp van mellettük sárga ruha is, akkor barna pöttyöket is kapnak.
- Akkor ezért vannak olyan furcsa ruhái - szólt egész halkan Marci, valahonnan a pokróc alól.
- Igen, ezért olyan furcsák. De annyira fáradt az egész napos munkától, és az éjjeli mosásoktól, hogy ez fel sem tűnik neki.

Úgy sejtettem, hogy Marcinak már a szemei is csukva vannak, de mivel még mindig nem aludt, hát tovább folytattam.

- Feri bácsinak pedig azért csálé mindig a kilincse az ajtaján, azért billeg az összes széke, és azért csöpög nála az összes csap, mert ő meg nem tud aludni a furcsa ruhás néni mosógépének hangjától. A zakatolásról ugyanis eszébe jut a kedvenc fúrójának hangja. A fúrójáról a fűrésze, a fűrészéről pedig a kalapácsa. Minderről pedig eszébe jut az a sok-sok kalapálni, fűrészelni, javítani való dolog a lakásában. Mert Feri bácsi mindig más kilincsét, csöpögő csapját, és háromlábú székét javítja, a sajátjára pedig sosincs ideje. “Na de csak mostanáig!”- gondolja Feri bácsi, és azonmód kipattan az ágyból, hogy egy kicsit szereljen, ha már úgyis ébren van. Csakhogy álmosan nem tud ám olyan ügyesen szerelni, úgyhogy minduntalan belefűrészel a széklábakba, túl nagy csavarokat tesz a kilincsekre, és túl kicsi tömítést a csapokra. Ezért billeg nála minden szék, lifeg nála minden kilincs, és csöpög nála minden csap.
- És az egyetemisták? Azt még nem mondtad el, hogy miért muszáj bulizniuk – sóhajtozta Marci félálomban.
- Azért, mert Feri bácsi kalapálásától és fűrészelésétől egyáltalán nem tudnak aludni. Hogy ne hallják a sok kopácsolást, bekapcsolják a legpocsékabb zenét, amit csak ismernek. De még ez sem elég. Ígyhát áthívják a barátaikat, hogy jó hangosan beszélgessenek, és egy kicsit kiabáljanak is. A pocsék zene, a sok beszélgetés és a kis kiabálás pedig végül egészen elnyomja a Feri bácsitól átszűrődő hangokat – fejeztem be a történetet, mert Marcinak végre sikerült elaludnia.