Az első, a nagy büszkeség,
Mikor játszhatnál, mint a többiek, de te inkább a padra dőlve szenderegsz,
Judit néni jaffaszörpje, a tetején úszkáló fehér, keserű piruladarabokkal,
Amik csikizik a nyakad belsejét,
És a többieknek se jaffaszörp, se tüszős mandula nem jár.
a kihúzhatós kanapén feketepétereztek egész nap,
mindketten bűzölögtök, mert mama kacsazsírral keneget,
És papa aggódva kukucskál óránként,
Bár csak a fejét látod, mert a küszöbnél továbbjönni sosem mer.
A harmadikat, negyediket, ötödiket még megadóan viseled,
A hatodiknál kicsit rossz, hogy már megint lemaradtál az első tavaszi napokról,
A hetediknél ez már módfelett bosszant,
A nyolcadik menjen a csudába,
A kilencediknél: ilyet soha többet, tele a buksza, kalap, kabát, a mandula elmehet!
 |
| © Soós Bori |
Hát így történt,
Hogy kiadtam az útját,
Kikiabáltam magamból a mandulámat, hogy:
Alásszolgája, fel is út, le is út, elmehet,
többet a torkomban keresni valója nincs, egy ilyen cudar mandulának itt nincs helye!
Azóta nem láttam,
Talán egy másik kislány, vagy kisfiú torkában talált új lakást,
Én meg végignézek minden tavaszi rügyfakadást odakint,
De egy kicsit valami hiányzik idebent,
Meg a kacsazsír, a feketepéter, és a jaffaszörp módfelett.
zseniális író-rajzoló páros!!!!!
ReplyDelete:)
ReplyDelete