Alex Cousseau - Charles Dutertre: A király, akinek nem volt semmije

Már megint egy szerzőpáros, akik fittyet hánynak a konvenciókra. És milyen jól teszik! Adva van egy inverz világ, ahol a királynak semmi, a népnek pedig minden jár. Hamarosan a király mellé szegődik egy macska. A cseppet sem szokványos mesei fordulatok nyomán kerül csizma a macska lábára, érme a csizmába, és egy beszélő hal a macska gyomrába. Finom humorral átszőtt, kedvesen abszurd mese, ahol a történet végi tanulság nem kiabál, inkább csak halkan suttogja a fülünkbe: a világ legértékesebb kincse a barátság. 

Világok, ha találkoznak

Négy mese, három világ elsöprő találkozása: a gyermeké, Marie-France-é, a drámaíróé, Ionescoé, és az illusztrátoré, Etienne Delessert-é.

A felnőttek nem alszanak

Egyik este Marci szülei moziba mentek. Amíg haza nem értek, én vigyáztam Marcira, és a testvérére Pannira. Késő este volt. Panni már rég aludt, de Marci még három esti mese és két pohár mézes tej után is ébren forgolódott az ágyában. Minduntalan kijött hozzám a nappaliba.

Napa

Napának nagy-nagy tömött bajsza volt. Olyan, mint egy harcsának. Nem is! Inkább olyan, mint egy rozmárnak. Igen. Napának nagy-nagy tömött, sárga, rozmárbajsza volt. Sárga volt egészen. Meg a haja. Az is sárga volt. De csak elöl, a homloka fölött. A többi részen fehér. Igen. Sárga, meg fehér. És egy kicsit szürke is, amit a mama szerint úgy kell mondani, hogy ősz, de én inkább mégis szürkét mondok, mert hát tényleg úgy nézett ki. Várj! Talán inkább mégsem volt bajsza. Csak egyszer, mókából. Elkapta az egyik copfom, odabiggyesztette az orra alá – Napának nagy-nagy sasorra volt – és azt mondta: “Add nekem a copfod, pont jó lesz nekem bajusznak!”. Igen. Így volt. Becsületszavamra, hogy így!

Retrót a kézbe!

Egy habkönnyű nyári krimi kicsiknek, és nagyoknak, kezdő és gyakorlott olvasóknak, krimibolondoknak, megrögzött nosztalgiázóknak, retróőrülteknek és dizájnfanatikusoknak, az eklektika jegyében. Kövecses Panni és a Lajka Books első könyve.

Szijj-féle Abszurdisztán, a felolvasók Mekkája

Aki rendszeresen gyakorolja a meseolvasók felelősségteljes posztját, az tudja, hogy van miért hálálkodni, ha az írónak nem csak a szűken vett célközönségre, hanem a felnőtt előadóra is gondja van. Nincs is annál felemelőbb, mint mikor a szöveg kínálja magát a felolvasásra.

Angol acél

- Na?

- Még mindig semmi.

- Rendesen eltűntette, a hétszentségit neki. És pont azt kellett elvinnie.

- Hát minek adtad oda?

- Minek, minek? Mer kérte. Csengetett, a következő pillanatban meg már bent volt. Kihúztam a fiókot, hogy keressek neki egyet. Ott volt a rakás tetején, kiemelte, hogy az neki jó lesz, aztán már ott se volt.