Nem ülhet fel mindenki a szilvafára

Van abban valami fájdalmasan komikus, ahogyan Janne Teller csapatnyi tizenévese az anyag szintjén keresi az élet értelmét. Pierre Anthon, az osztálytárs, pont ezt a végletekig materializálódott világot, és értékrendjét bírálja. Ki is vonul a társadalomból, hogy egy szilvafán üldögélve elmélkedjen. Ő a lázadó kamasz ideáltípusa, aki a gyermekkor biztonságot nyújtó, tejszagú ölmelegéből egyszercsak a felnőttkor küszöbén találja magát. Rádöbben, hogy az egész eddigi élete csak ámítás volt. Ami körülötte folyik, annak nagy része színjáték: “...és csak arra megy ki az egész, hogy úgy csináljunk, mintha, és ebben a minthában legyünk a legjobbak.”

Kitörni a varázstalanított világból

A tizenöt éves Jacob Portman egy napon kénytelen szembenézni gyermekkora dajkameséivel. De vajon a csodálatos képességű gyerekek tényleg csak Portman nagypapa kitalációi? A mesemondó furcsa körülmények közt leli halálát, unokája pedig kész a rejtélyek nyomába eredni. Jacobot különös, sokszor hátborzongató fényképek, és háborús szemtanúk beszámolói segítik a nyomozásban. A birkaürülékkel, antropológiai lelettel és náci bombákkal kikövezett út messzire visz, messzebbre, mint ahogy azt Jacob valaha is sejtette. 

Alex Cousseau - Charles Dutertre: A király, akinek nem volt semmije

Már megint egy szerzőpáros, akik fittyet hánynak a konvenciókra. És milyen jól teszik! Adva van egy inverz világ, ahol a királynak semmi, a népnek pedig minden jár. Hamarosan a király mellé szegődik egy macska. A cseppet sem szokványos mesei fordulatok nyomán kerül csizma a macska lábára, érme a csizmába, és egy beszélő hal a macska gyomrába. Finom humorral átszőtt, kedvesen abszurd mese, ahol a történet végi tanulság nem kiabál, inkább csak halkan suttogja a fülünkbe: a világ legértékesebb kincse a barátság. 

Világok, ha találkoznak

Négy mese, három világ elsöprő találkozása: a gyermeké, Marie-France-é, a drámaíróé, Ionescoé, és az illusztrátoré, Etienne Delessert-é.

A felnőttek nem alszanak

Egyik este Marci szülei moziba mentek. Amíg haza nem értek, én vigyáztam Marcira, és a testvérére Pannira. Késő este volt. Panni már rég aludt, de Marci még három esti mese és két pohár mézes tej után is ébren forgolódott az ágyában. Minduntalan kijött hozzám a nappaliba.

Napa

Napának nagy-nagy tömött bajsza volt. Olyan, mint egy harcsának. Nem is! Inkább olyan, mint egy rozmárnak. Igen. Napának nagy-nagy tömött, sárga, rozmárbajsza volt. Sárga volt egészen. Meg a haja. Az is sárga volt. De csak elöl, a homloka fölött. A többi részen fehér. Igen. Sárga, meg fehér. És egy kicsit szürke is, amit a mama szerint úgy kell mondani, hogy ősz, de én inkább mégis szürkét mondok, mert hát tényleg úgy nézett ki. Várj! Talán inkább mégsem volt bajsza. Csak egyszer, mókából. Elkapta az egyik copfom, odabiggyesztette az orra alá – Napának nagy-nagy sasorra volt – és azt mondta: “Add nekem a copfod, pont jó lesz nekem bajusznak!”. Igen. Így volt. Becsületszavamra, hogy így!

Retrót a kézbe!

Egy habkönnyű nyári krimi kicsiknek, és nagyoknak, kezdő és gyakorlott olvasóknak, krimibolondoknak, megrögzött nosztalgiázóknak, retróőrülteknek és dizájnfanatikusoknak, az eklektika jegyében. Kövecses Panni és a Lajka Books első könyve.