Napa

Napának nagy-nagy tömött bajsza volt. Olyan, mint egy harcsának. Nem is! Inkább olyan, mint egy rozmárnak. Igen. Napának nagy-nagy tömött, sárga, rozmárbajsza volt. Sárga volt egészen. Meg a haja. Az is sárga volt. De csak elöl, a homloka fölött. A többi részen fehér. Igen. Sárga, meg fehér. És egy kicsit szürke is, amit a mama szerint úgy kell mondani, hogy ősz, de én inkább mégis szürkét mondok, mert hát tényleg úgy nézett ki. Várj! Talán inkább mégsem volt bajsza. Csak egyszer, mókából. Elkapta az egyik copfom, odabiggyesztette az orra alá – Napának nagy-nagy sasorra volt – és azt mondta: “Add nekem a copfod, pont jó lesz nekem bajusznak!”. Igen. Így volt. Becsületszavamra, hogy így!

Retrót a kézbe!

Egy habkönnyű nyári krimi kicsiknek, és nagyoknak, kezdő és gyakorlott olvasóknak, krimibolondoknak, megrögzött nosztalgiázóknak, retróőrülteknek és dizájnfanatikusoknak, az eklektika jegyében. Kövecses Panni és a Lajka Books első könyve.

Szijj-féle Abszurdisztán, a felolvasók Mekkája

Aki rendszeresen gyakorolja a meseolvasók felelősségteljes posztját, az tudja, hogy van miért hálálkodni, ha az írónak nem csak a szűken vett célközönségre, hanem a felnőtt előadóra is gondja van. Nincs is annál felemelőbb, mint mikor a szöveg kínálja magát a felolvasásra.

Angol acél

- Na?

- Még mindig semmi.

- Rendesen eltűntette, a hétszentségit neki. És pont azt kellett elvinnie.

- Hát minek adtad oda?

- Minek, minek? Mer kérte. Csengetett, a következő pillanatban meg már bent volt. Kihúztam a fiókot, hogy keressek neki egyet. Ott volt a rakás tetején, kiemelte, hogy az neki jó lesz, aztán már ott se volt.

Mamuska

Mamuska első pillantásra megfogott, és nem ereszt. Gondolatban rögtön odafészkelte már magát Mamó, és A hálás virág nagymamája mellé. Pörgetem előről hátra, hátulról előre, a szövegbe még nem tudom beleásni magam, de hazáig csak tudok várni. Mamuskát lerakom, hisz most más dolgunk van, de egy pillanat múlva a kezemben van megint, pereg a grafitszín varázslat. Végül az ölemben köt ki, szorongatom, simogatom, Mamuska nem ereszt. Mamuskát nem eresztem. Aztán csak nem tudok várni hazáig, a négyes villamoson meg elered a könnyem. Nem is annyira Mamuska halálát siratom, inkább azt könnyezem meg, hogy a búcsú ilyen szép is lehet.

Sóska

Nem volt benne egészen biztos, mit csinál. Csinál-e egyáltalán valamit. Harmincszor cserélje a vizet. Forgassa át alaposan, hagyja ázni, majd öntse le. Így mondták. Akkor minden rendben lesz. Másfél órája öntögeti a vizet. Néha leül a konyhaszékre, de nem bír megmaradni egy ültő helyében, úgyhogy inkább mégiscsak feláll, támasztja a kunyhapultot, leönti, cserél. Közben nézi ahogy a víz még egy darabig kavarog, vele a levelek, majd lassan abbamarad a mozgás. Ilyenkor jönnek föl a felszínre.

Óda egy-két mandulához

Az első, a nagy büszkeség,

Mikor játszhatnál, mint a többiek, de te inkább a padra dőlve szenderegsz,

Judit néni jaffaszörpje, a tetején úszkáló fehér, keserű piruladarabokkal, 

Amik csikizik a nyakad belsejét,

És a többieknek se jaffaszörp, se tüszős mandula nem jár.

© Soós Bori